Van, hogy vesztünk.. számunkra fontos emberi kapcsoltatot, megszokott munkát, élőhelyet, anyagi javakat, identitást, hitrendszereket.

Mégis ugyan ki mondta, hogy a számunkra veszteségnek tűnő nem lehet mégis áldás?

---

Olykor pusztán nem látjuk és feltesszük a kérdést, "Miért?"

Aztán eltelik bizonyos idő és még akár egyszer hálásak is lehetünk érte, hogy úgy alakult ahogy. Még ha pillanatnyilag szenvedünk is benne.

Minden Rend-ben van. Ha épp káosz van,az maga a rend előtti rend.

Időnként vesztenünk kell, máskor "nyerünk". Ez a lét körforgása.

Ha épp nehézséggel találkozunk tegyük fel a kérdést:

"Mi jót ad nekem ez a helyzet?"